Történetünk
József Attila: Leánykérő ének
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifjú szívem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.
Érzed-e énekemet? Beköszönne
Most a szívedbe, ha úgy akarod!
Duzzad az ér, meg a vér kavarog
S nem harapok ajakadba - megölne.
Jajj, ez a csókom elölne, tudom,
Ámde ha engeded én megölellek.
Zeng a szívemben a forradalom!
Nézd e kemény kezeket, meg e mellet!
Nászt dalolok Teneked szilajon.
- Jajj, ha fülednek e dal sose kellett.
1922. júl.-aug.
